A tanárnak is kell tanulni – a programozó képzésnek nincsen vége

László a Prooktatás PHP oktatója, aki szinte már a kezdetektől tanít, ám hogy munkájában mindig napra kész legyen, maga is állandóan tanul. Interjú.

Interjú sorozatunkban korábban Zsoltot és Neo-t, még korábban Zolit kérdeztük ii a Prooktatás oktatói közül. Ezúttal Lászlót, a Prooktatás back-end oktatóját kérdeztük. 

– A Prooktatás tanárai között sokan előbb programozóként kezdték a szakmát, csak aztán váltak oktatóvá, ez a te pályádra is igaz?

– Ez nálam kicsit máshogy alakult, mert a programozás és a tanítás szinte egyszerre kezdődött az életemben. Valójában viszont eleinte több, teljesen különböző terület érdekelt a pályaválasztás időszakában, az informatika mellett engem az építészet, valamint a régészet is izgatott.

– És miért döntöttél végül a programozás mellett?

– Amikor 13-14 éves koromban elkezdtem az érdeklődési köröm alapján orientálódni valamilyen alkotó szakma felé, amely az építészet lett, az akkori kiállításokon (COMPFAIR, IFABO) az ehhez kapcsolódó informatikai rendszerek (CAD szoftverek) területén több negatív tapasztalatom is volt a tájékoztatással. Többször éreztem úgy, hogy sok józan paraszti ésszel is cáfolható információ hangzott el. Az volt az érzésem, hogy beültetnek a hintába, át akarnak vágni, csak vegye meg a szoftvert az ügyfél.

– Ez a negatív tapasztalat terelt aztán az informatika felé?

– Elvégeztem egy programozó képzést, de nem feltétlenül azért, hogy rögtön programozó legyek, csak szerettem volna érteni hozzá. Párhuzamosan jártam az építész kar előkészítőre is, de végül döntenem kellett, hogy melyik célnak futok neki, így végül úgy alakult, hogy ebbe az irányba kezdtem tervezni az életem. Az első munkahelyemen még programozó voltam, majd a második állásom már oktatói állás volt. 1997 óta tanítok, több helyen is oktattam a Prooktatás előtt, miközben a főiskolát is elvégeztem (informatikus közgazdász).

– A Prooktatásnál már PHP-t tanítasz. Milyen út vezetett idáig?

– Amikor én kezdtem, a PHP-ről még nem is nagyon hallottunk. Visual Foxpro programozási nyelvvel kezdtem a pályámat, a PHP később jött. Amikor oktatással kezdtem foglalkozni akkor eleinte felhasználói ismereteket oktattam, vagyis Word, Excel, stb., és kevés órában programozást Pascal, Visual Basic. A főiskolán, amit munka mellett végeztem el, adódott egy adatbázis adminisztrátori képzés. Ezen a vonalon viszonylag kevés időt töltöttem, nagyon monoton volt számomra. És csak ezután jött a PHP és a Java.

– És hol tanítottál még?

– Többek között a Számalk Szalézi szakiskolában is, de egy évig még a Gábor Dénes főiskolán is. 2017-ben viszont éreztem, hogy váltanom kell, és akkor két évig csak fejlesztettem. 2019-ben a párom találta a Prooktatás hirdetését, és nekem azonnal pozitív benyomásom alakult ki. Minden értelemben válogatott a csapat, és itt a korábban tapasztalt nehézségek is ki vannak küszöbölve.

– Milyen problémákkal szembesültél korábban?

– Gyakori probléma volt, hogy az előzetes szűrés és tájékoztatás hiánya miatt, sok félreértés volt a tanfolyamok körül, egyesek úgy hitték, két hét alatt programozókká válhatnak. A Prooktatásnál a jelentkezők tisztában vannak vele, hogy ez nem ilyen egyszerű.

– Az, hogy szinte a kezdetektől oktató is vagy, azt jelenti, hogy erős benned a pedagógiai elhivatottság?

–  Nekem örömet okoz, ha valakinek sikerül elmagyarázni valamit, amit eddig nem értett.

– Az informatikában nincs megállás, hogy tanul egy tanár?

– Nekünk mindig újat kell mondani, tisztában kell lenni a legújabb trendekkel, mert a tanulók úgyis rákérdeznek. Éppen ezért állandóan figyelni kell az újdonságokat, még akkor is, ha mint az élet más területén, itt is el lehet evickélni akkor is, ha lemarad az ember. Csak nem érdemes.

– Ezt hogy érted?

– Ahogy például autószerelőként is meg lehet élni, attól függetlenül, hogy valaki nincs tisztában a legújabb vívmányokkal. Van egy szerelőműhely, és egy évtizedes ügyfélkör, akik rendre ugyanazokkal az autótípusokkal és problémákkal fordulnak szakértőhöz, és ebben az esetben nem „kell” a legújabb trendeket figyelni. Ez elképzelhető az informatika világában is. Ha valakinek van egy kódbázisa, amelyet néha frissítget, stb., el lehet lavírozni. Én 2000 óta nem is nagyon hallottam már a Clipperről, amely anno egy adatbáziskezelő volt. Egy egykori tanítványommal találkoztam 2014-ben, és ő még akkor is azzal foglalkozott. Volt rá igény, megrendelő, ő pedig folyamatosan dolgozott.

– Ám ez hosszútávon is kifizetődő?

– Így is lehet boldogulni, de tény, hogy ő akkor már egy kb. 14 éve kihalt rendszerrel foglalkozott, miközben elszaladt mellette az informatika világa, és ez egyszer kibukik. A jövőben komoly problémákat okozhat a karrierjében, amikor kénytelen lesz váltani.
Éppen ezért haladni kell a korral, és tartani kell az informatika páratlan tempóját, nekünk, tanároknak is.