Miért érdemes webfejlesztést tanulni 2026-ban? – Interjú Tóth Richárd oktatónkkal

– Kezdjük az első kérdéssel: tudnál röviden mesélni magadról, arról, hogyan kerültél a fejlesztés világába?

Tóth Ricsi: Persze. Nekem nem ez az eredeti szakmám, tehát én nem így kezdtem. Én jazz-zenész vagyok, úgy végeztem, és onnan lettem programozó.

Valamikor 2013–14 körül kezdtem el tanulni és különféle projekteket csinálni. Nyilván először barátoknak, haveroknak, főleg a zenész- és művészeti szférából. Elkezdtem nekik honlapokat csinálni, és ezekből vagy lett valami, vagy nem. Aztán egyszer csak elkezdtek jönni a fizetős munkák is, már nem csak ismerősök által, hanem ismerősök ajánlásán keresztül is.

Az első komolyabb munkám talán 2015-ben volt az IT szektorban, majd onnan bekerültem – én szegedi vagyok – a Lapcom Zrt.-hez, és akkor a Délmagyart meg az Ingatlanbazárt fejlesztettem.

– Igen, az Ingatlanbazárt én is ismerem. A Délmagyart is láttam már.

Tóth Ricsi: Igen, a Délmagyar, a Kisalföld, meg a Bors Online, tehát a Bors magazin online oldalát is mi csináltuk.

Aztán ugye jött a felvásárlásos időszak. Ezt az egész média dolgot mindenki ismeri, hogy mi volt, hogy volt. Lényegében benne voltam, amikor csináltuk a megyei lapokat, a Szabadföldet és az összes többi ilyen ismert, kormányközeli, vagyis korábbi-kormányközeli médiát.

Utána pedig az EPAM-nál voltam pár évet. Ott nagyon sok mindent csináltunk, vagy jobban mondva több projektben is benne voltam. Ott már tényleg ilyen enterprise, gigaprojektek voltak, amiket egy ember, vagy akár egy egész fejlesztőcsapat sem lát át teljesen.

Utána ebből az enterprise rendszerből egy kicsit kijöttem. Nagyon rövid ideig voltam egy szegedi startupnál, a Scolia Systemsnél. Ők egy automatikus DART-számláló, illetve DART-pontszámláló rendszert fejlesztettek.

Utána pedig elkezdtem szabadúszó lenni, és az első szabadúszó projektem a Semmelweisnek volt: a TÉRÉP, illetve az Epimat nevű alkalmazás. Ez főként kutatóknak és egyetemi oktatóknak készült, különféle halálozási adatbázisokat, térinformatikai rendszereket kiszolgáló, illetve adatkiszolgáló rendszereket tartalmaz.

És akkor itt vagyunk a jelenben.

– És mi motivált arra, hogy elkezdd ezt oktatni is?

Tóth Ricsi: Én elkezdtem… Hát ugye a pályám elején szerintem sok fejlesztő van így: vannak mentoraik, és az nagyon-nagyon sokat segít. Amikor már én is eljutottam arra a szintre, hogy mondjuk átlátok dolgokat, akkor én is elkezdtem mentorálni. Az EPAM-nál benne is voltam mentorprogramban, volt több mentoráltam is. 

A motiváció pedig az, hogy szerintem – és ez bármilyen szakmára igaz –,

ha valaki komolyan akarja csinálni a szakmáját, akkor elkerülhetetlen, hogy elkezdje tanítani és kinevelni az utánpótlást. Ez nagyon fontos, mert velük fog dolgozni.

– És mit jelent számodra pontosan a webfejlesztés világa? Személyesen.

Tóth Ricsi: Na, most először is szerintem akkor lett a programozás nagyon látványos dolog, amikor elkezdett a web fejlődni. Előtte szerintem egy ilyen nagyon szűk rétegnek volt a sajátja ez az IT.

Aztán elkezdett a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdett fejlődni a web, akkor még ugye, aki emlékszik, az emlékszik, hogy milyen volt. Eléggé vadregényes időszak volt az. Még a Teveklub, meg amikor még a mémeket floppyn meg CD-n küldtük át egymásnak…

Tehát a webfejlesztés ugye nagyon lefedi jelenleg a programozást mint szakmát. Az első webes dolgok, meg igazából az első internetes dolgok is arról szóltak, hogy vegyük fel a kapcsolatot, és akkor ez nőtte ki magát egy nagyon komoly valamivé, amikor már a böngésző nem csak arra szolgált, hogy egy weblapot megmutasson a végfelhasználónak, hanem sokkal inkább egy ilyen virtuális gép lett, mert csomó alkalmazás abban fut.

És nem tudom… Elkezdtem beleszeretni. Ha valaki komolyabban belemegy a webfejlesztésbe, akkor szerintem megtalálhatja az egész információtechnológiának az összes elemét.

Nagyon szeretem csinálni, mert ez a digitális alkotásnak egy módja, és talán az egyik leglátványosabb módja a webfejlesztés.

Persze érdekelnek a low-level dolgok is, meg minden, ami IT és programozás, de a webfejlesztés az egyik leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb. Persze az is érdekes, amikor az ember megír egy démont, de azt ki látja? Ő maga, ha esetleg figyeli, miután elindította.

De ha most megcsinálsz egy webalkalmazást – mondok egy teljesen banális dolgot –, mondjuk lefejlesztesz egy Snake-et, ami számolja a pontot, és hozzá van kötve valamilyen adatbázishoz, és akkor van score sharing, az egy nagyon látványos, és akár közösségformáló erejű dolog is lehet.

– Szuper. És ebből kifolyólag kinek ajánlanád, hogy ezzel kezdjen el foglalkozni, tanulni ezt a szakmát?

Tóth Ricsi: Hát először is ugye megemlítettem azt, hogy ez egy alkotó folyamat, és hogy leginkább annak, akinek ez egy fontos szempont, hogy a munkájában jelen legyen az alkotás. Ugyanakkor ez nem teljesen az a fajta kreatív alkotás, mint mondjuk a festés vagy az írás, és ennek van egy eléggé masszív problémamegoldó része is.

Aki szeret mondjuk sudokuzni vagy puzzle-özni, vagy bármi ilyen rejtvényeket megoldani, annak is egy kifejezetten jó irány lehet. Illetve aki inkább a kreatívabb, színesebb részét szeretné, annak is tudom ajánlani, mert ott is van jócskán potenciál.

– És ehhez a képzéshez, tehát hogy elkezdje valaki a fejlesztést tanulni, kell-e előzetes programozói tudás, vagy bármilyen készség, amire, ha gondolunk, hasznos lenne, hogy képes legyen jól megállni a helyét?

Tóth Ricsi: Programozói tudást én azt mondanám, hogy nem, mivel itt a legelejéről kezdjük a szakma megtanulását.

Ami viszont szerintem elengedhetetlen, hogy az emberben legyen egyfajta kíváncsiság, és olyan alkotóvágy, hogy meg tudjon csinálni egy feladatot. Én leginkább ezt jelölném meg: a kíváncsiságot a szakma, a technológia iránt, meg hogy szeressen valaki gondolkodni. Tehát azért türelem is kell ehhez, hogy itt egy hosszabb folyamatról van szó. Ahhoz, hogy például egy alkalmazást készítsünk vagy egy weboldalt, nagyon kell odafigyelni, türelemmel fókuszálni.

A különböző programozói projektek kifejezetten hosszúak tudnak lenni. Simán van az, hogy egy nagyon kicsi feature-t is akár több héten keresztül fejlesztünk, és hónapokig, három vagy akár hat hónapig dolgozunk egy nagyobb valamin, vagy akár évekig.

– Tehát ehhez azért kell kitartás is. És akkor itt szóba jött az együtt fejlesztés, a csapatmunka ereje, a kommunikáció a csapattagokkal, a feladatok kiosztása stb.

Tóth Ricsi: Abszolút. Tehát a programozás olyan projekt, amit egyedül nem nagyon lehet csinálni. Még ha az ember egyéni vállalkozóként is van, szabadúszóként, akkor sem dolgozik egyedül, mert beszélni kell menedzserekkel, dizájnerekkel, más programozókkal, architektekkel.

Tehát nyilván ez nem olyan munka, mint amikor közvetlenül valaki emberekkel dolgozik, mint mondjuk egy szociális munkás, de mindenféleképpen segít, hogyha valaki szeret csapatban dolgozni.

– És szerinted, hogyha elvégez egy hallgató egy ilyen képzést, akkor a képzés végére milyen tudással fog rendelkezni? Vagy mi az, amire még szüksége lesz, hogy például a portfólióját bővítse, és aztán sikeresen el tudjon indulni a szakmában?

Tóth Ricsi: Oké, ezt úgy érzem, hogy két külön kérdés.

Az egyik része, hogy meddig jutunk el a képzés végére. Én úgy gondolom, hogy egy decens junior tudást körülbelül egy év alatt össze lehet szedni ebből a full-stack webfejlesztői tudásból, és ez már egy olyan szakmai alap, amivel el lehet indulni a pályán.

Dióhéjban: a frontend alapjait meg fogjuk tanulni, a backend alapjait, illetve azt, hogy hogyan néz ki egy ilyen fejlesztői környezet, és ezeknek a különféle mélységeit.

Amire még szükség van, és akkor ez a következő, az a tapasztalati projektek.

A képzés alatt lesznek oktatási projektek, de inkább study kódok és hasonlók lesznek. Olyan, hogy valaki megcsinál egy komplett alkalmazást, az nem biztos, hogy ebben a képzés keretei között belefér, legfeljebb a beadandó vizsgamunka lesz ilyen.

A cégek mindig kérdezik azt – és ezt nem csak a junioroktól, a senioroktól is –, hogy milyen pet projektje van az illetőnek. És ha azt mondja, hogy nincs, az bizony nem egy jó pont.

– Pet projektje?

Tóth Ricsi: Pet. Igen, igen, igen. Kisállat. Ezt így mondják, hogy pet project.

– Side projectje végül is?

Tóth Ricsi: Igen, a side project is. Vagy hobbi-projekt.

Illetve ami még rengeteget segít, mind a szakmai tudásban, mind pedig abban, hogy referencia gyűljön, az a szabad szoftveres fejlesztés. Erre vannak kifejezetten olyan repozitorik a GitHubon, ahol szeretik is, vagy hát várják a kezdőket.

– Mi ez a szabad szoftveres fejlesztés? Csak a GitHubot ismerem.

Tóth Ricsi: A programozásnak a szabad szoftveres szférája egy elég nagy terület. Nagyon sok minden erre épül. Talán az egyik legismertebb szabad szoftver a Linux, ami egy operációs rendszer, illetve a Firefox, amit a Mozilla fejleszt.

Ugye angolul a free szót szokták használni, ami egyszer jelenti azt, hogy ingyenes, tehát hogy ingyen hozzá lehet férni, és felhasználni, vagy akár terjeszteni is. Rengeteg licenc van arra, hogy ez hogyan működik. De a másik jelentése a free-nek pont ez a szabadság, a libre, és hát ennek történelmi okai vannak, és ezek már 30-40 vagy akár még több évtizedre nyúlnak vissza.

– Ok, de egy junior vagy most kezdő fejlesztő egy ilyen szabad szoftveres projektben részt tud venni?

Tóth Ricsi: Ha most végig megyünk az egy évnyi anyagon, és tényleg valaki becsülettel végig gyakorolja, megtanulja rendesen azt, amit itt tanulunk, akkor azután el lehet kezdeni egy ilyet, sőt hát ajánlott is valamilyen projekthez csatlakozni!

– Szuper, ez nagyon jó információ egyébként. És mit tanácsolnál annak, aki el szeretné kezdeni ezt a képzést? Miért érdemesa nehézségek ellenére mégis bevállalni ezt a befektetést, illetve elkezdeni megtanulni ezt a szakmát?

Tóth Ricsi: Én azt mondanám, hogy nem a jelenlegi ipari helyzet ellenére, hanem pont azért van értelme megtanulni programozni.

Ha valaki követi az internet bugyrait, vagy azokat a bugyrait az internetnek, amik programozással foglalkoznak, vagy a Twittert, ami most már X, ott megjelenik több elismert szakembertől is, hogy azért van értelme most tanulni programozni, mert az AI már tud.

És pont ez az egyik kulcsfontosságú dolog, hogy miért lesz értéke újra belemenni azokba az alapokba, a szakmai tudás alapjaiba, amik lehet, hogy a covidos időszakban, a nagy hype és a fejlesztők felvétele miatt talán elsikkadtak egy kicsit.

Egy szoftvert egy agenttel meg lehet csinálni, és az lehet, hogy működik is. Viszont a szakmában már nagyon régóta, még jóval az AI kora előtt is, nem feltétlenül az az elsődleges cél, hogy működjön, mert az is nagyon fontos, hogy hogyan működik, és hogyha egy működő kódhoz hozzá tudjunk úgy nyúlni, hogy ez utána is működjön, és ez gazdaságilag is megérje.

De már most, hogyha valaki úgy kezd el vibe codingolni, hogy nincsen szakmai tapasztalata, és nem is akarja ezt megszerezni, akkor nem fog tudni olyan minőségű szoftvert legyártani, mint egy szakember. Egész egyszerűen azért, mert lehet, hogy az alapvető problémákat sem fogja megérteni. És szerintem ez a kulcs: egy szakember a problémának és a megoldásoknak a mélyére is lát, és sokkal jobban látja az egész nagyképet, vagy akár a legkisebb részét is magának a fejlesztésnek.

Én szerintem pont most, az AI korában van igazán értelme úgy alaposan megtanulni a dolgokat.

A másik meg, hogy a szakma nagyon átalakul, ez nem is kérdés. Most nincs szoftverfejlesztés AI-támogatás nélkül, és ezzel alapvetően nincsen probléma szerintem. De nekem az a véleményem, hogy programozókra mindig szükség lesz. Mindig kell az ember magába a folyamatba.

Ugye még eléggé gyerekcipőben van, de kezdenek már kialakulni az ilyen AI-fejlesztési termelési keretek, és az egyik ilyen a human in the loop, az ember a folyamatban. Én ezt úgy fordítanám, és ez szerintem nem fog változni: hogyha nagyon szuperül fejleszt is egy AI bármilyen kódot, akkor is ott kell majd lennie egy embernek, vagy ott lesz egy ember.

Ráadásul most még nincs abban az állapotban egyik agent sem, hogy hibák nélkül fejlesszen.

– A beszélgetésünk előtt mondtad, hogy hallottad, hogy a most az egyetemen éppen végző fiatal informatikusok is nehezen helyezkednek el. Ehhez képest, miben más, amit te oktatnál, mit tudnál ehhez hozzáadni, hogy jobbak legyenek a te diájaidnak az esélyeik?

Tóth Ricsi: Oké, beszéljünk az egyetemi oktatásról egy picit, és anélkül, hogy bármilyen kollégát, szakembert vagy egyetemet nagyon sároznék: azért az ott tanult szakmai tudás nem egészen az, amit az ipari standard elvár.

Nekem nem volt még egy olyan állásinterjúm se, ahol egy másodfokú parciális differenciálegyenletet meg kellett volna oldanom, pedig egy ilyen egyetemi képzésen azért ebbe belemegy akár három szemeszternyi képzés. És félreértés ne essék: van helye a kalkulusnak, természetesen ez egy fontos dolog.

Illetve az egyetemen nem igazán mennek rá a gyakorlatra. És ez egy probléma. Ugye ezt ők is felismerték, és elkezdtek behozni a duális képzést. Én ezt nem akarom minősíteni, de nekem az a meggyőződésem, hogy egy ilyen bootcampen, mint amit itt is csinálunk a Prooktatásnál, az abszolút gyakorlati fókuszú, úgy, hogy mellé a szükséges elméleti tudást megkapják a hallgatók.

Na már most szerintem ez jócskán közrejátszik abban, hogy az egyetemről kijött junior kollégák miért nem tudnak olyan gyorsan elhelyezkedni. Leginkább azért, mert nincsen meg a megfelelő tudásuk, és ráadásul egy olyan időszakban, mint a mostani is, nem biztos, hogy a cégeknek van elég kapacitásuk, hogy kineveljék őket.

– És most egy technikai kérdés a Te képzéseddel kapcsolatban:  miért érdemes JavaScript backendet készíteni? Miért tök jó JavaScriptet használni a backendhez?

Tóth Ricsi: Alapból egy kicsit azzal kezdeném, hogy mi is az a JavaScript.

A JavaScript egy olyan programozási nyelv, ami ugye a böngészőben futott, és nagyon sokáig a böngészőben futott csak. Viszont az évek múlásával, úgy körülbelül a 2010-es évektől kezdve elkezdett eléggé felfejlődni, és alapvetően a webnek, a webfejlesztésnek egy ilyen általános nyelve lett. Most már jelen pillanatban, hogyha valaki webet akar fejleszteni, nem igazán tudja elkerülni a JavaScriptet, és egyébként a párját, a TypeScriptet sem. És ha valaki megtanulja a JavaScriptet, az tud böngészőbe fejleszteni, tud backendre fejleszteni, és tud mobilra is fejleszteni keresztplatformos megoldásokon keresztül.

Tehát egy eléggé univerzális nyelv a webfejlesztésen belül.

– Sőt, most már szinte mobilappot is lehet vele fejleszteni.

Tóth Ricsi: Ezt mondtam. Nem "szinte", hanem ezt lehet vele csinálni.

– Úgy érted, hogy natívan?

Tóth Ricsi: Nem, pont hogy nem natívan, hanem hogy csak a JavaScriptes oldalt, webappot letöltöd a telefonodra.

– Persze, a progresszív webappok.

Tóth Ricsi: Igen, igen, a pwa.

Ezt a Google Play Áruházába is föl lehet tölteni PWA-ként, és kilistázódik, mint bármelyik másik applikáció!

– Mondjuk ez tényleg menő. Utolsó kérdés: Te mire használod az AI-t a munkád során?

Tóth Ricsi: Leginkább arra használom, hogy gondolatokat, ötleteket validáljon, illetve hibakeresésre, hibajavításra. Szerintem erre a leginkább alkalmas az AI. De magába a kódolási folyamatba is bevonom.

Én Copilotot használok leginkább. Még akkor kezdtem el, amikor még a ChatGPT-3 berobbanása előtt voltunk. A Copilotnak már voltak korai próbálkozásai, és én azóta így rászoktam. Elég jól működik a predikciós része, amikor írsz, és így kiegészíti a kódot. Ilyen boilerplate-eket létrehozni például nagyon jó.

Illetve most, amióta már az agentek vannak, van úgy, hogy kiadok feladatokat, részfeladatokat agenteknek. Meg volt már úgy is, hogy agenteket orchestráltam. Tehát ilyen szinten is bevonom a fejlesztésbe az AI-t.

Figyelve arra, hogy maga az ownership ne kerüljön ki a kezemből. Nekem ez egy elég fontos része a fejlesztésnek.