A humán érdeklődés sem akadálya a programozói karriernek

László túl a harmincon határozta el, hogy egy teljesen más területről programozásra vált, és nem is kérdés a számára, hogy jó döntést hozott-e

László túl a harmincon határozta el, hogy egy teljesen más területről programozásra vált, néhány évvel a programozó tanfolyamok elvégzése után pedig nem is kérdés a számára, hogy jó döntést hozott-e.

Egy lábtöréssel kezdődött a 36 éves László életének foglalkozásokon át vezető útja, és sajátos módon egy El Camino végén révbe is ért. 2017-ben döntötte el, hogy a lábadozással járó a hirtelen támadt szabadidejében átképezi magát, 2018-ban aztán több tanfolyamot is elvégzett a ProOktatásnál, azóta pedig már rutint is szerzett a szakmában. Története tökéletesen példázza, hogy sosem késő új szakmát tanulni, hogy a humán beállítottság sem akadálya a programozói pályának, hogy nulla előképzettséggel is érdemes belevágni, és hogy a folyamatos továbbképzés az egyéni boldogulás alapja a technológiai iparágban.

– Én eredetileg teljesen más, humán beállítottságú vagyok, a történelem érdekelt, és ilyen tanulmányokat is végeztem. Biztonság- és védelempolitikai szakreferens és okleveles politológus a két felső fokú végzettségem előbbi BA, utóbbi MA, és korábban az államigazgatásban dolgoztam. Azonban nem volt könnyű ezen a területen boldogulni, nem volt túl sok perspektíva a jövőre nézve. A munka pedig elég monoton volt, ami anyagilag és szakmailag sem volt elég kielégítő a számomra.

– A feltételek miatt döntöttél a váltás mellett?

– Talán eszembe sem jut váltani, ha 2017-ben nem töröm el a lábam. Mindenképpen kezdeni akartam valamit a rám szakadt szabadidővel. Akkoriban már hallottam a különböző informatikai felnőttképzésekről, ám olyan oktatási intézményt kerestem, amelynek tanfolyamait munka után is el lehetett végezni. Így jutottam el a ProOktatáshoz, ami azért volt vonzó a számomra, mert heti két nap elfoglaltságot jelentett a munkaidőt követően.

– És milyen programozó képzéseken vettél részt?

– A webszerkesztés, webdesign kulcsszavak fogtak meg, de gyakorlatilag nulla háttértudással rendelkeztem, ezért mindenképpen a legalapabb tanfolyammal szerettem volna kezdeni. A kompetenciafelmérés után egy HTML/CSS képzéssel indítottam, aztán rögtön elvégeztem még két kurzust, a Javascriptet és a PHP-t. Mindkettő remek alapot adott, de azt tudni kell, hogy ez egy rettentően dinamikusan fejlődő iparág, folyamatosan képeznie kell magát az embernek.

– Hogyan?

– Én már autodidakta módon, szerencsére

olyan típus vagyok, akinek ha van egy bizonyos alaptudása, akkor szeret magától utánanézni a dolgoknak, márpedig itt folyamatosan követni kell a trendeket.

– És mikor érezted, hogy már kész vagy a váltásra a munka szempontjából is?

– A harmadik tanfolyamot 2018 őszén végeztem el, és 2019 áprilisától már webfejlesztéssel foglalkozom. Otthagytam az államigazgatási munkámat, és pár hónapig dolgoztam webfejlesztőként, azonban abban az évben tartottam egy kis szünetet. Teljesítettem az El Caminót, vagyis a spanyolországi Szent Jakab-utat, ami után egy kis munkakeresés után megtaláltam a céget, ahol ma is dolgozom.

– Hosszú időbe telt elhelyezkedni?

– Keresgéltem, de a legtöbb helyen már nem pályakezdő programozót kerestek, ám néhány hónap után beajánlottak ehhez a céghez, ahol teljesen más szemlélettel kerestek munkaerőt. Éppen hogy tapasztalat nélküli pályakezdőt kerestek. Időt szántak rá, hogy mindent megtanuljak, és beleszokjak a feladatba. Ma pedig már egy nagyobb, öt fős csapattal dolgozunk együtt. És egyre megengedőbb a piac, ezért egyre több, az enyémhez hasonló felfogású munkaadó is.

– És mivel foglalkozol?

– A cég irodamenedzsment-szoftvereket biztosít az ügyfeleknek, okosiroda-megoldásokkal, irodatér és vállalati eszközök menedzselését szolgáló szoftverekkel foglalkozom. Ez az igény a covid időszakában eléggé felértékelődött. Elég komplex az alkalmazás, amolyan menedzsmentszoftver.

– Több mint három évvel a váltás után megbántad a döntést?

– Egyáltalán nem, sőt. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy mindenki kockának képzeli el a programozókat, miközben egy rettentő kreatív munka. Nagyon sokszor érzem azt munka után, hogy sikerült alkotni valamit, és ennek az öröme is nagyon fontos a számomra. Amikor éppen nem vet szét az ideg, mert nem jutok túl egy problémán, azért ez is része ennek a szakmának, akkor sokszor állok fel munka után az asztaltól azzal az elégedettséggel, hogy készítettem valamit. Ennek az érzését pedig először a ProOktatásnál tapasztalhattam meg.